Ezek az "örökzöldek" az örök vitaforrások nálunk - bár hol vagyunk még azoktól az időktől?
Azért szedtem elő őket, hogy NE csak a hűde jóról írjak, nem lenne hiteles.
Meg, mert hiszem, hogy ebből is lehet továbblépni és van remény! ;)
Ha valakivel, valahogyan jó a szex, az hajlamos beidegződni és napi rutinná válni. Egyre kevesebb a kísérletezés vagy a játékosság. Fáradtak vagyunk, a szex is kell, meg már a partner sem akkora újdonság, nem a rózsaszín ködben lebegünk többé.
Amikor felvetettem, hogy nem elég változatos mostanában a szexuális életünk, nem gondoltam volna, hogy az a vád ér, nem vagyok bevállalós. Sőt, ezt sértőnek és igazságtalannak találtam. Hosszas viták, veszekedések lettek belőle.
Szűrd le magadnak a korábbi bejegyzésekből a saját véleményed!
Én azt gondolom magamról, szinte semmi nincs, amit ne próbálnék ki, vagy ne vállaltam volna be, amikor arra került a sor. Szex nyilvános helyen, swingerezés, többes szex, pisiszex, popsiszex, öklözés, pasi és lány bi... jöhet a szerepjáték, a beöltözés, kötözés, fenekelés, egy domináns hím (bár nem vagyok mazochista)... Csináltuk tükör előtt és kamera előtt, vagy az erkélyen, kocsiban, öltözőkabinban...
Mindig is azt vallottam, olyan partner kell, aki nálam is őrültebb és belevisz, vannak ötletei, kívánságai. :)
Hogy mi a kifogás ezek után, és miért vagyok szerinte nem bevállalós?
Mert nem bárkivel vagyok hajlandó mindezekre. Nekem nem elég, hogy fasz legyen és akkor szétrakom a lábam. A pasik igen nehezen értik meg, hogy attól, hogy nem csak érzelmekkel baszok (nem csak szerelemből), attól még van libidóm, amit meg kell mozgatnia a partnernek. A külseje, stílusa együtt kelti fel a szexuális érdeklődésem. És le is lomboz, ha az illető erősen dohányzik, bűzlik az alkoholtól, köszönni nem tud, csak a farkát lógatná a számba.
Attól, hogy neki szinte minden nőre feláll a farka, 18-80 évesig, 50-100kgig, attól még nekem nem fog bejönni ugyan ez. Személyfüggő, elismerem, van, akinek 100kg is jól áll! Viszont, nem hiszem, hogy magyarázkodnom kell, ha valaki nem felel meg (A swinger legfontosabb szabálya is ez. A NEM az NEM. és nem szorul magyarázatra!) és az izlésemet nem tudom megerőszakolni. Ha olyannal szexelnék, akit visszataszítónak tartok (kevésbé sarkítva nem szimpi), az olyan lenne, mintha megerőszakolnának. :(
A következő ilyen állandó téma (talán nem probléma) a popsiszex.
Már az elején tisztáztuk, NEM élvezem, elélvezni nem tudok tőle, de alkalmanként megkívánom. Olyankor a perverzitása, a nem olyan hétköznapi volta, vagy a párom öröme az, ami a macerát, fájdalmat vagy kellemetlenséget megéri.
Cserébe kaptam a kérdést, hogy MIÉRT nem tanulom meg élvezni?
Nos, mert nem érdekel. Mert nem csinálok azért 100-szor és 1000-szer valamit, ami kellemetlen, hogy hátha egyszer kevésbé lesz az, és 100000000. alkalommal akár el is élvezhetek tőle. És persze, lehet, a következő alkalommal megint csak fáj. :(
Hogy erre mit kaptam? Hogy csak "megmagyarázom"...
Nem értem, miért kéne egyformának lennünk. (Ő bezzeg élvezi a farkat a popsijában, de erről később.) Mindenben "tökéletesnek" és azt is élveznünk, amit nem is???
A végére pedig a pozitív kilátások, amit ígértem. Ha új partner van a láthatáron, új élmények, új próbálkozások is lesznek. Nem korlátozódik monogám kapcsolatra a szexuális életünk, szerencsére.
Hogy majd hármasban, négyesben, vagy kettesben valaki mással lesz ennek gyümölcse, nem tudom. Minden esetre nyitott vagyok az ötletekre! :D
